Sötétség Sötétség. Mindenütt sötét van, megnyugtat, Halomnyi csillag, mégse untat. Fekszem a nyirkos zöld fűben, Apró lények hangja fülemben. Ezt senki sem veheti el tőlem. Felkel a nap. Néha látom, de olykor nem, Mégis zavarja a szemem. Zavarnak erősödő sugarai, Esti látomások hadai. Igazán kezdenek hiányozni. Világosság. Vagy vihar, vagy sehogysem, Másképp nem szeretem. Nem kellenek madárfüttyök, Teljes világosságban ülök. Nekem ez nem kell, kihűlök. Naplemente. Kezdek élni, kezdek érezni, Van aki ezt búskomornak nézi. De nekem ez ad nyugalmat, Már várom a csillagokat. Semmi mást, csak azokat. Sötétség. Igen, nekem ez ad nyugalmat.