Idegen Világ Virító utcalámpa, vidám emberek, ők megtalálták azt amit kerestek, nézem őket, s látom: tombol a boldogság. Számomra ez már egy idegen világ. Itt állok köztük. Nem néznek rám. Elmennek mellettem mind némán. Nem is érdekelnek, Ők nem emberek, csak zsinóron rángatott marionettek! Éveken át próbálkoztak, nem tudtak megtörni. De most bennem megmozdult valami. Szertefoszlottak édes álmaim s sokáig rejtegetett, titkos vágyaim. Vége. Nem bírom tovább, feladom. Sokáig lakozott bennem az izzó fájdalom. Mint egy vadállat, ki csapdából menekül, úgy rohantam én is rendületlenül. De véget ért az út, megszakadt, nincs tovább, erőtlenül fekszek saját világomban odaát, egyszer még látjuk egymást, rád is vár a túlvilág, de én már ott vagyok. S ez nem idegen világ.

Juhász Gergő